Fülöp Kálmán: A menekülés hullámai

Mindennap várom,
hogy szűnjön a remegés
a nappalok játékain sűrűsödő
redőim mögött, amelyre
ráhullnak a keserűség gyöngyszemei -

sűrűbben fosztogat az idő,
egyre kevesebb a barát -
lassan elveszítem önmagam,
s az élet szálai egyre mélyebben
simulnak,a nappalok homlokára -

valami nincs rendben körülöttem,
s csak a lélek simogatása mintázza
szerény napjaimra a menekülés
csendes hullámait...