Márton Károly: Nyári morfondír

Míg a nyár itt időz,
Párizsban sincsen ősz.
Érik a sok gyümölcs,
Riogat már a csősz.

Van egy fa, lombtalan,
Többinek lombja van.
A búza megérett,
Átéltünk fél évet.

Süt a nap, égető,
Akár a háztető,
Vízben meg a halak
Mélyben a part alatt.

Az eső kellene,
Senki nincs ellene,
Hasadni kezd a föld,
Változni kész a zöld.

(Hogy zárom az évet?
Ezt most még nem érzem.)