Dóczi Székely Gábor: Számadó ima
Nem engesztelek, nem kérek,
a dicsőítés tán önméreg.
Adjak hálát? Azt kellene.
Lélekről a máz, a kelme le!
Nincs bennem átütő erő,
s amellett nem vagyok törtető.
Dolgaink terített lapok:
magad álomban nem ringatod.
A sok mihaszna nagyokos:
szellemünkben vájkáló fokos.
A közélet mocska konstans,
s megússza, hogy bíraként toppancs.
A szálka is nulla trend ma.
Csak más szemében van gerenda.
Bukott angyal, sátán flangál.
Némák vagyunk, tőlük a hang száll!
Nincs híd, s hőkölsz a folyónál.
Hazugságok atyja diszponál.
A legfőbb bűnös mind megél.
Az emberfi jót tesz s önvetél.
Hogy nincsen új a Nap alatt?
Napalm ég ránk. A világ halad.
Transzneműként olykor nyávog:
Eufémia, hogy sárkányfog.
Egyre késik a tisztulás...
nem prédikálok, nincs friss tudás.
Nincs bennem átütő erő,
csak szememen vibrál a redő.
Adjak hálát? Azt kellene.
Lélekről a máz, csalt kelme: le!
Nem dicsérlek és nem kérek.
Kit engesztelhet itt a féreg?