Ernst Ferenc: Rejts el a tél elől...
Boríts be száraz levéllel,
rejts el a tél elől,
óvd meg a fagytól a testem
ölelve, szép szeretőm.
Senki ne hallja, ne lássa,
mit írtam vagy mondtam neked,
nem mások létének mása
az igaz szerelem.
Legyél a tengernek habja,
leszek a parti homok,
egy apró, tiszta darabka
föld, mit léted a partra mosott.
Heverj le most a fövenyre,
érezd, hogy veled vagyok,
én melegen tartom a tested,
ha jönnek a téli fagyok.
Most takarj be hulló levéllel,
rejts el a tél elől...