Fodor Viktória: Kvaterka

Hamvas bőröd eltűnik az asztalok sokaságában,
kések s villák tánca nyomja el hangod.
Mielőtt tekintetünk összeolvad a várakozásban,
poharadat félretolva, megszorítom a markod.
A teraszról besurranó hideg levegő nyakamra ülve
kérdőre von: Mikor fogsz végre haza indulni?
Tőled nem kérdezem meg ezt, ki vagy merülve,
számból pedig egy szó sem érkezik,
hallgatunk a bárból másokat.
A pohár alja készen áll minket megölni,
cipőm az asztal alatt lábaid közé látogat.