Fövényi Sándor: Érkezés

megérkeztem: te voltál
arcod ráhajolt
a parázna földre
lepörzsölte a rózsákat az erdőket
és én tetőtől-talpig fuldoklásig
ott lüktettem benned
leheleted voltam
mitől ölünkbe hajtották fejük a fák
üszkös karmukkal
még tartották fejünk felett az eget
az izzó virágok szirmai
hullottak mint a fekete hó
remegő hamvaival ébenre
festetted meztelen tested
hogy majd álmatlan éjszakáim
sötét angyala legyél
nem virrasztok többé
tépve őrjöngve kilépek belőled
egy soha nem képzelt
vakítva -simogató selyemgubóból
tudom így az éj
pillangója leszek csókjaimtól
újra és újra lángra lobban
ami még megmaradt a rétből
de majd zokogok
s könnyeimtől hófehér lesz minden
úgy mint régen mikor
mészkőből faragtam ki szobrod
nem gondolva arra
hogy az alkony árnyaiból lesz mosolyod