Fülöp Kálmán: Kertemben
Gondoltam,lehet
úgy is, ahogy te akarod,
s ezzel kemény
leckét adtam magamnak-
falevelek finom zenéjét
visszhangozza
a kitaposott ösvény,
és fejem felett
egy hajlongó ág,
önfeledten játszik
a suttogó széllel-
lassan térbe bomlott
a bennem rejlő akarat,
és kezet fogtam
a csipkelődő reménnyel-
mert az idő
nem áll meg soha,
csak caplat, caplat,
tavaszból nyárba,
őszbe és télbe-
kesernyés csendben
álmaink vigyázza,
és játszva botlik bele
a lehult falevélbe.