Szentjánosi Csaba: Szerelmes vers

Micsoda halálugrás az idő,
beleugrasz a végtelenbe,
fát szorítasz, tavaszölelésű
két kezedbe.

Milyen átlátszó az élet, mint
a medúzák teste,
a holnap-partjához úsztat,
a szerelmes-este.

Milyen szép a Sorrentoi-tengerpart,
mint vágyakozó öled,
Földanya vagy, vulkán-méhedben
kihordasz minden követ.

Hogy átgázol rajtunk minden gondolat,
itt hagyják a halott szavakat,
Hadd lehessek Te, ha belőlem
semmi nem marad.