Vámos Hang György: Példa-beszéd

Van nékem Istenem!
-- Hogy is ne lenne?
Itt görbed velem,
éjt-nap, este, reggelente.
Reggelente,
-- mikor még nem jut eszembe,
mi is volna a penzum mára,
mely szerep?
Ábrahám, Izsák vagy Sára,
vagy csak úgy, pogány magam legyek?!
Van nékem Istenem!
-- Hogy is ne lenne?
Itt görbed velem,
éjt-nap, este, reggelente.
Estelente,
-- hogy nem tudom valamit jelent-e,
mikor a rögös vér szívemre ráver,
mint egy dobra…
Dávid, Káin vagy Ábel?
-- Én ütődöm, mint egy szikla,
s oly mindegy ki is hajítja,
dobja!
Van nékem Istenem!
-- Hogy is ne lenne?
Itt görbed velem,
éjt-nap, este, reggelente.
Éjt-nap csak velem.
-- Hisz létem kérdi folyton:
hisz-e Ő nekem?
Hogy engem ad, engem vesz árulása
vagy hite.
Mózes, József és mindahány bátyja…
-- Bennem ki érti, s ki kérdi, kiabálja
„kinek nincs hite,
hisz-e?”
Van nékem Istenem!
-- Hogy is ne lenne?
Itt görbed velem,
éjt-nap, este, reggelente.
S hogy nem hiszek klérusnak, papnak,
leszek csak úgy, pogány magamnak,
-- ha hagynak!
Kívül vagy belül,
de rendületlenül
megállva Benne!
Mert van nékem Istenem,
-- hogy is ne lenne?