Bihari Csilla Rozália: Koszorútüskék

Ha az utolsót is eltemették,
Pattogni kezd a házról a festék.
Apró fenyőtüskék sírnak
a koszorúdunyhában,
s színvak csend ülepszik a házra.
Ha árván marad az ő helyén az asztal,
többé semmi nem vigasztal.
Minden logika értelmét veszti,
a hit is csak önkínzás,
s a testi élet kiüresedve kúszik tovább.
Viselik bőrük alatt is a gyászruhát,
mert az ajtónyitásnak már nincsen boldog jelentése.
Hagyják hogy a fű benője a járdát és az udvart. Vége.
Ha az utolsó reményt eltemették,
Pattogni kezd a házról a festék.