Szabó Lajos: Nélküled vers

a felhők
a csillár körül gomolyognak
ahogy veled ázom a kanapén
nyüzsög a zivatar
dobol a padló
forog és
a tető a csillagos ég
a valahol pedig lyukas
de legalább az univerzumra néz
a hajadat
a füled mögé igazítom
mert nyár van
és úgy szeretem
mint
forró lángos
egy büfékocsi mögött
az összes furcsa égitest
apró zörög
ahogy egy
sün -száraz ajkaid közül
kicsúszó szavaid
szerelem szerelem
valahol a zsebem alján
valahol de nem velem
a felsőd pántja vékony
mint ahogy te
és a jég alattunk
-vagyis ti ketten-
tücsök ciripelés
ez az egész kurva este
algopyrin ginnel vagy
egy törött stradivari
a korán jött hajnal
most azon nevetsz
ami
se velem se nélküled
együtt de külön zuhanunk
fényes üvegszilánkjaink közé
ott veszünk el reménytelenül
mint
aszfaltra borult fáradt-olaj
-az utolsó naplemente-
sötéten szívódunk fel
visszavonhatatlanul
fekete szén szemeinkkel…