Tóth Zita Emese: A csillagok alatt

Csillagok alatti házban alszom,
arcom gyűrött, rideg,
néha rángatózik szemöldököm felett egy ideg,
de a közömbösség segít.
Éjjelente nem csavarja fel szívemet a ma,
mint egy foltos, megfáradt szőnyeget,
éjjelente nem fáj a mellkasom,
mintha majdnem harmincévesen
hunynál el szívelégtelenségben.
Ez a szív elég. Éjjel nem fáj semmi.
A nappalok variánsa végtelen.

Csillagok alatt alszom,
egy házban, melletted,
és ha nem lennél velem,
borzalmas lenne minden éjjel.
Arcom gyűrött, rideg.
Alszom.