Vámos Hang György: Hall-é

nem csak te vagy e „lében”.
-- a halakkal is így van éppen,
minden évben,
tavasszal.
(ahogy te is, hogy „mit kezdjél magaddal?”)
tán ő is, hogy „mit kezdjen magával?” –
küszködve a folyton-árral,
menne is, maradna is…
s mert, hogy e sekély létben hamis
képzelgése hajtja,
a víz színére ki-kikacsintva,
belé akad a tágasság szemébe.
s már ott vergődve rajta,
azon elmélkedik,
hogy --„tán kilábolna a partra?”…
s mint afféle potyka, sügér, harcsa,
míg így vergődik, ficánkol,
nedves közegéből is kitáncol,
arra eszmél, szájában citrom, ikra,
s hogy a tálról
lelóg a farka,
-- s közelít már a kinyitott, éles bicska!