Dóczi Székely Gábor: Hetente kétszer

S.Á. azonos című versére

Hetente kétszer
fölsejlik bennem
a lét mint ékszer.
Mint igen. S nem nem.

Hetente kétszer
önt el mélabú.
Megsatuz kényszer,
s nincs sehol kapu.

Hetente kétszer
áraszt a semmi.
A káosz szétver,
nincs mód teremni.

Hetente kétszer
én vagy te, mindegy:
ideget tépsz fel,
tépek én: kín-hegy.

Hetente kétszer
nem túlélhető,
hogy ha nem érsz el…
lezárt fal s tető.

Hetente kétszer
játszik a remény,
s szinte ketté szel:
fönn sötét, lenn fény.

Hetente kétszer
dereng a derű.
Hull a középszer,
sarjad rendre fű.

Hetente kétszer
rám kérdez Isten.
Fölfogom ésszel,
s napom kifestem.

Hetente kétszer
mondok szűk imát.
Lelkem szent fészer,
rejt épet s hibát.

Hetente kétszer
átjár, átcsillog
a lét mint ékszer…
Rám nyomott billog.