Kalász István: Vágy

Jó volna egy pályaudvar fölött élni, az ablakból
veled a vonatot figyelni, ahogyan lassul,
ahogyan nők várnak, férfiak szerelmük
elé állnak, jó volna látni, ahogyan a gyerekek
nőnek, a peronra dacosan jönnek, jó volna az
erkélyről a hajót figyelni, ahogyan kiköt, rakodnak
ananászt, dohányos szívet, sánta gazellát, várakozásba
fulladt éveket, jó volna reptér mellett élni, nézni,
hogyan emelkedik, süllyed nap, a csarnokban a bemondó
canceled hangja alatt hogyan sápad el a lélek… jó most
tele rakni táskát nyári ruhákkal, mellé a cipőt kitömni
szerelmes levéllel abból az évből, amikor nagy volt a tél,
a fagy. Igen. És jó volna megint futni a hajnali vonathoz.
Mint akkor a városon át. Veled a derengésben.