Kemecsei Gyöngyi: Kémia

Talán nem vagyunk
más, mint kémia.
Hormonok, atomok
és billiárd molekula.
Talán csak feromon
és tesztoszteron,
hogy fejem itt pihen
most a válladon.
S ha vágylak,
tán nem vagyok én,
csak melatonin
és ösztrogén.
De mi az a fémes kötés,
mi nem szakad,
pedig világok
robbannak szét?
S hogy írható fel
a folyadék,
melyben szétfolyik
a józan ész?
Hol dobban benned újra
szívem kihagyott ritmusa?
Mely ponton fagysz belém
s hány fokon leszel én?
Hogy leszünk keverék?
S ha elégünk,
lesz-e majd maradék?