Lackfi János: Zenéből aranylánc

Zenéből nem lehet aranyláncot fűzni,
sem jelvényt veretni, hogy hajtókádra tűzd ki,
zenével nem lehet csatákat nyerni,
jéghideg pohárból forrásvizet nyelni,
zenével nem lehet jól kiszellőztetni,
nem üzen a zene, mint hűtőn a fecni.
Zenéből nem lehet építeni házat,
zenétől nem múlik rólunk a gyalázat,
zenével nem lehet beteget purgálni,
a hangjegy nem bankjegy, hitelt kiperkálni,
zenével nem lehet szépen fogat mosni,
sem pofozkodni, hogy kérdjék: hé, ez most mi?
Zenével nem lehet művelni a földet,
nem is lottóötös, hogy majd a pénz fölvet,
zenétől nem repül a mennybe a kedves,
zene nem segít, ha puskaporod nedves,
zene nem előz meg földrengést, karambolt,
a zene nem autó, hogy a világot bebarangold.
De a zene mégis elszédít egy táncra,
kedvesednek nyakán hangok aranylánca,
de a zene mégis szétárad az agyban,
ha nem is vigasztal, elborít, ha baj van,
gyógyír is a zene, felírják receptre,
utazhatsz dallamán távol földrészekre.

Habár körülöttem összeomlik minden,
megszólal a zene, eliszom az ingem,
hűsíthet melegben, fűthet, mikor fagy van,
elég egy-két taktus, már izzadunk nagyban,
habár csak hangokból áll a birodalma,
némelyik muzsikust fürdetik aranyba!
Segíthet a zene szorongást elűzni,
zene reggelire jobb falat, mint müzli,
a zene megszépít, hisz Don Juan nem vagy,
muzsikálj, szerencséd, szerelmed el nem hagy,
muzsikál a koldus, kirügyez falába,
zenére masíroz baka a halálba.
Mondják, semmi haszna nincsen a zenének,
elélhetsz nélküle... Csakhogy az nem élet!