Paál Marcell Hesperus: Homo ludens

Átszövi lassan rajtunk
a moirafonal önmagát.
A Mindent, csak azt
akartuk, de a semmi
lett értő barát, s lett,
ami lett a vége a sok,
gyatra félmesének,
volt, aki vadlesben ült,
míg mások de facto
féltek. Az árterek lágy
csacsogása hűtlen
partokat díszít, faágon
játszik az Isten, hideg
a szeme és szédít
sokféle dolgot magába
vagy élőnek látszó
tárgyat. Az ember
a végesbe botlott,
s elhasznált minden
szárnyat. Most verdes,
mint büszke fióka,
a fészek már kevés
neki. A létezés paradox
móka, bár játssza,
de nem tiszteli.