Rácsai Róbert: Gyermekkorunk

Még olyan ártatlanok voltunk
és vidámak,
mint a csipkebogyótól piros
bokorágak.

Megsimogattak és éreztük
a kezeket:
akkor még lehajoltak értünk
az emberek.

Ma már a sok elmúlt ősz miatt
mirajtunk is rengeteg hegyes
tüske maradt.

És bár eljátsszuk ugyan, de nem
értjük meg már soha, azokat
a csipkebokrokat.