Ernst Ferenc: Tisztán, önzetlenül

Hozzád hajolni volna kedvem
megvallani mind, az összes bűnömet,
könnyezve könnmyebbülni meg,
akkor is, ha tudom, ezt nem lehet.
Tudod, ha sírhatnékom támad,
s szemenként szednéd össze könnyeim,
melyek kezed tisztára mosnák,
akkor se hinném, mert nem hihetném,
hogy enyém vagy, birtokollak,
de tudnám, hogy értem élsz, ahogy
én érted élek, s míg létem perce fogy,
erőt a hit ad kezembe a tollnak
leírni mindazt, mit rólunk gondolok.
S lehet, minden gondolat eretnek.
Én, ahogy vagy.
Meztelen valódban szeretlek.