Serfőző Attila: Ha elhagysz
Hátrakötött kézzel szeretlek,
mint lélek a lantot,
a világon túlról hívlak,
a jelen szele ahonnan életet fú..
Vágylak kopott asztalok mellől,
míg a rokkant éj belém mar,
hátamon cipellek csendesen,
napsugár leszel, villám és zivatar.