Deák Mór: Szőnyeg

Amire kiválasztottál,
megpróbáltam,
Uram.
Kevesebb voltam soknál.
És voltunk így sokan.

Amiért megszülettem,
magyar lettem,
Hazám.
Kínomban,
örömömben.
Meg úgy egyáltalán.

Hívtak-e,
vagy csak jöttem,
megemberedni ember,
ebben a vaksötétben
eljátszani a fénnyel,

tudni,
mindennek vége,
Isten? Ember? Magyar?,
nem a harc,
csak a béke
akar vagy nem akar.

A lét elémteríti
majdnemkész szőnyegét,
azt sugallja,
akárki
lehet
piros,
fekete,
kék,

szőheti pókfonállal,
álmaival akár,
festheti önmagával,
egyhelyben jár,
ha jár.

Lábát ha letörölni
innen majd kilép,
sirathatja akárki,
MÉGIS SZÜRKÉBB A LÉT.