Deák Mór: Megbocsátás

Edina, tengerem, óceánom,
Benned én a világot járom,
Általad ismerek mindent, mindenkit,
ez nem is szerelem, ez már-már istenhit.

De hiszen Te csak miattam vagy,
hiszen Tőled újjászülettem,
újjá születek minden nap.
Nem is lehetne ennél szebben.

Vérem is van a kikötőkben,
verejtékem és hányadékom.
Egyszer megbocsát majd az Isten.
És én hagyom, hogy megbocsásson.

De Te legyél, aki megbocsáthat,
Tőled várom a megbocsátást,
Áldozzuk föl egymást magunknak.
Áldozzuk fel magunknak egymást.