Szabó Lajos: Fagyos világ

Korhadó madáretető ma minden,
a csúszós frontvonalig vezető út…
Fáj a kedvem, egy eldobott csikkben,
az egész nálunk fél, s villan a rút.

Fagyott világ, viaszos madártetem.
Kinn marad a hideg csend, csak belül zúg.
Álmomban öreg, néma harang lettem,
akit a jajgatás az egekig húz.

Szél hava futkos az átok lyukán,
bárány belsőt húz, aki elkorcsosult.
Amíg a sánta kentaur gőzt nyerít,

sarat vág a semmi vastag hátán.
Éltünk, és aztán valahogy nem haltunk:
talán most tapossák ki a beleink…