Czipott György: Gótika

hiába símogatsz
aranyfüstöt szurtos bakszénre,
itt-ott megüregül
feketén rajta pokol.
világköz ennyi,
potyán kottázod fütyölni
tövismadár haló énekét,
hátadon letörött
szárny helye.

megzabolázott villanypóznák
sorolnak vártát arcodon…

ébresztőórádban
csattognak vagonkerekek és
már ecsetpenész leng
gyónásálmaid híg huzatában;
hogy’ is tervezhetnél magadnak
hátbaverős feltámadást.

feszíts hazug aranyfüstöt
kézhátad ráncaira