Kemecsei Gyöngyi: Zarándoklat

Az én utam fáj.
Túl mélyen süpped
finom homokszemekkel
lepett lelkembe
a hozzám tévedt
hajótöröttek lábnyoma.
Csak állnak
holdam meleg fénye mellett,
maradva mennének,
karuk ölel, de lábuk tétova.
Most apály van.
A lábnyomok, mint izzó kráterek.
De változom...
...égre rajzolt
hologram leszek.
S dagályt hozok majd,
mely mindent eltemet.