Szervác József: Szerelmes vers
Margitnak
Hát hidd: szeretlek. Végül is igaz.
Válassz testemből bátran egy szöget,
szilánkot, más csecsebecsét
magadnak. Bár mind a tied
e sok kacat: vérsár, csonttörmelék,
csikorgó mész, hegek, halálnyomok,
szétszedheted, ha kell, s ha nem -
nyugodtan szétdobálhatod.
Szórja úgyis e tékozló idő.
Most bennem halnak meg barátaim,
szerelmek bennem hullnak el,
s utánuk fájdalom, se kín,
és semmi sincs, nem is kell, te, se más,
se én, mert itt már minden idegen,
idegenek szólítanak
idegen anyanyelvemen,
már minden földtől, nőtől elfutok,
hallod? akár egy éjjel elverem
mindazt, mi volt, házam, hazám,
hitem - hát mit akarsz velem,
szegény! - még egy van, látod, vérnyelő
testedbe fulladt homlokom mögött
döglött barázdák: évelő
szerelmek; lövészárkaim.