Jóna Dávid: Megbocsájtottak
Volt itt minden, de már elfogyott.
be kell érnünk azzal, ami van.
Vízen járni csak vastag jégen lehet,
nagyot taknyolva, mielőtt rian.
Felénk a túlélés játszik, a kapaszkodás.
Mert közömbös már a vágyunk.
Örökös készenlét: köpünk-nyelünk:
ennyi az összes tudományunk.
Felettünk hömpölyög az idő,
mint sodrása vérbeli pataknak,
s mi itt mocorgunk legalul
akár medre alján a barackmag.
Vagyunk, mint egy buszkerék,
mi gördül, lefékez, dadog.
Épp olyanok, mint a bűnök:
bocsáthatóak, bocsáthatatlanok.