Nagy Ilona: 4,5. Közhely
„A dolgok nem kívül kezdődnek, hanem belül, és nem alul, hanem felül, és nem a láthatóban, hanem a láthatatlanban.” /Hamvas Béla/
Memento mori. Satírozzuk a táblázatot. Mennyit leéltünk, és mennyi van még vissza hetvenig. De legyen az bármi, nem azért kell megtenni vagy meg nem tenni, mert szorít az idő, és holnapután már túl öregek leszünk. Hanem mert olyan logikátlan egy eltékozolt nap, egy eltékozolt alkalom. Fokozzuk: eltékozolt élet. Fokozzuk tovább: pláne, ha nem csak a miénk. Tenni vagy nem tenni. Mérhetünk pusztán ebben is. Én máshogy mérek. Gondolni vagy nem gondolni. Vágyni vagy nem vágyni. Én vágyban mérek. Szikrában, gondolatban és lángban mérek. Hatalmas, perzselő tüzekben. Legyen az hegymászás, vadvízi evezés vagy bármi emberi dolog, ha gondoltam, de nem tettem, az pont olyan, mintha tettem volna, csak még gyáva is vagyok. Elégni gyáva. Ha csak egyszer is elképzeltem. Az első pillanattól az utolsóig… Ha gondolatban enyém volt, erkölcsről papolni gyengeség. Tegyünk ide még egy szót. Legyen az a sőt. Tehát: sőt. Akkor nem csak tolvaj vagyok, hanem hazug is. Megtévesztek. És tékozlok. Hamis képmásomban gyönyörködöm és gyönyörködtetek. És most megyek satírozni, mert vasárnap van, megint ellőttem egy hetet.
Szeretlek. Nem vagyok gyáva.