Szabó Lajos: Önzőbb

Apa
én mindig anyásnak éreztem magam
de most, hogy csak te maradtál
örülök
mert
te
vagy még nekem
morcos
és vén zsivány vagy...
te tudtad hogy mi különbözünk (?)
szerintem igen
Apa
nekünk most nehéz
egymásnak is maradtunk
és kell hogy egy kicsit másnak is
Apa te önzőbb vagy mint én
te nem akarsz élni
és mennél Anya után
de ugye még nem (?)
maradj még
asszem most
egy hangyányit én tűnök önzőbbnek
mert nem engedlek
még nem
olyannak érzem magam
mint egy kibaszott pióca
aki még az utolsó
lehelet párát is akarja
belőled
most hogy már csak egy van
abból a húsból akiből vagyok
félek...
Apa
szerintem én olyan vagyok
mint az apád
Máté
s nem Luk(ács)
a hibáink is hasonlítanak
Apa
az én nevem miért nem lett az övé (?)
(szerettem volna)
olyan bibliai...
Emlékszem
Anya nem akarta
vagy bírta
nem tudott azonosulni
az öreggel
részeges volt és bohém...
Apa
én most itt ülök a teraszon
sör körök
a szomszéd kutyája éppen ugat
(egy elvadult German shepherd)
és a Doors szól
a hangszórókból
tudtad hogy szeretem(?)
asszem megőrzöm ezt a pillanatot
talán örökre...