Varga Rudolf: MINTHA

Beteljesül a kimondatlan
jóslat,
õszvégi darázs
repül a versbe, vergõdik,
tombol, tajtékzik,
mintha, mintha
te, te
magad, magad
lennél,
õ meg, õ meg
akárha
te
volnál, láthatatlan
kalodádban
most
a
semmi
mintha, mintha felemelkedne.
De talán már
ez
sem igaz. A káprázatvillanást
szél sodorja, elsodorja, s rozsdás
falevél hullik a levegõbe írt
betûkbe, szavakba,
sorokba.