Kemecsei Gyöngyi: Egy fáradt este

Mint ottfelejtett reggeli teában,
rongyosra ázott a napban
minden filterem rég.
S tőlem lett fáradt,
dermedt és fekete,
mint mostanra odakint az ég.

Agyam bosszantó,
engedetlen lendkerék,
felpörgött elmém meg nem áll.
Félédes szavakkal
hazudik enyhülést
egy csábító, hűs borospohár.

Gyomromban lassan
olvad szét a megromlott,
bent rekedt világ.
Beszívtam, kifújnám.
Nem is tudom már...
...talán épp ma este vár rám
a soha el nem szívott
első cigarettám.