Szentjánosi Csaba: Reggeli Csönd

Olyan csönd van, mint az Alföldön,
mikor elvonult a ménes,
a Pegazus-ló párája itt maradt,
ujjaid: kis gyíkok – bebújnak kabátzsebedbe,
én gondolataim-pókfonalával
átszővöm a világot, hogy tudjam merre jársz,
olyan csend van, mint a II. világháború után
a temetőben…a szétszakított kerületeket,
naponta varrják össze a villamosok, buszok,
éppen valamelyiken szorongsz,
a többi utassal, embertársainkkal együtt,
ahogy percek – állomásain megállsz,
tegnap nem aludtál itthon, Édesanyádra vigyáztál
Soroksáron, én éjszaka dolgoztam…
reggel kikapcsoltad a rádiót (ilyen hatásod van) –
ahogy hívtál, míg vezettem,
olyan csönd van, mint a Teremtés előtt…
a gyerekeknek mini játszóterük van: a számítógép,
az árva hinta, mintha kiszállt volna belőle
Fragonard hölgye,
mindenki siet…csak a vers lép méltó,
lassú léptekkel….
a teafiltert: bennem vágtató lovak szemtakaróját,
már kivettem óriás bögrémből, amit átfogok,
mint Isten, kezével a földet,
csönd van…de a te csönded kellene,
hogy végre meghalljam saját szavaimat….