Albert Zsolt: Kevert

Reggelenként kevered a kávéd, imádkozol
és a láthatatlan közben vegyül az illattal.
A kételkedés lefelé hull, hűvös homokká válik a padlástérben.
Elmondott imák várnak a megtörténés betonpadkáján.

Fekete szemetes edények az utcán egymás mellett, hétfőn hét óra után,
csak a felfelé futó ereszek tudják megvigasztalni gyorsabban az eget
a kétségbeesésnél. Esténként levelet írsz, fogat mosol, pizsamába bújsz,
töltőre teszed magad, reggelre üzeneted jön.