Fazekas István: Adél napi hexameterek

Mottó: „... nem tudok én meghalni, se, élni se nélküled immár."
(Radnóti Miklós: Hetedik ecloga)



Látod, Adél, ím nélküled elvesznék, s porom izzó

ponttá válna az űrben: lennék alkonyi csillag,

esti halálig tartó elsuhanó-szomorúság.

Csókod nélkül, mint a beteg rab, csak toporognék,

s nyígnék, mint lőtt szarvas a nádban várva a véget.



Ó, örök átok: vétke kinek nincs, meglakol érte!

Hulló vére nyomán szaglásznak, s üldözik egyre

hajladozó nyavalyás kis senkik, törpe fajankók.

Hogy kivetették rám is a hálót! Földre omoltam,

ám a harang kondult - fölemel még engem az Isten.



Lám az idő peremén áldott meg hű szemeiddel,

holdunk árnyékában fonta körém karodat, s már

nem tudok élni se, halni se nélküled, égek örökké,

s bár a halál havazó meredélyén lépegetünk is,

félelmünk nincs, boldogan énekelünk csak az Úrnak.