Varga Rudolf: TELJESÜLT
Felnemrobbant
százéves
bomba,
nevetséges legenda,
kikopott vagány,
már
csak
egyhelyben sétálok,
azt
is
síkhülyebambán,
merthogy
mostanra
mindent
megfontoltam, meggondoltam.
Újabb tavasz?
Nyár?
Minek?
Megvolt már.
Huhogjatok csak,
ti,
vállaimon
vedlő,
tollászkodó
ötvenkétésfél
bölcsbaglyok.
Teljesült
régi vágyatok.
Ím,
kocsmába
sem járok.
Csak ülök,
ücsörgök öreg
tojásaimon.
Dal sem hagyja el
számat.
De
elalvás előtt
olykor-olykor
még
lajstromba veszem
azt a néhány,
bezsákmányolt
punciszőrszálat,
hogy karbantartsam
memóriámat.
Mint szédülős,
vén kanmadár,
mindenen
röhögök,
zokogok.
Röhögve zokogok.
Zokogva röhögök.
Már csak
egy
nagy fagyra várok.
Várom,
végre
belülről
havazzon.