Arany Tóth Katalin: VÉSZFÉK

A pokol ösvényén kúszom.
Létembe bújt a dermedt hideg.
A mélyben kovászos éhem
élesztő arcú vágya koppan,
benn' üvölt a dühös tömeg.

Szomjazó bosszúk harapnak,
szavakkal öl az emberi hang.
A halál torkán fekélyes
gyűlölet duzzad, s kacagva szól
a sok aljas, balga bitang.

Bűn és törvény. Ősi játék.
A józan ész ma tiltott sziget.
Isten! Óvd meg büszke néped,
ha végig ér haragja kardján
a szenny, mit kő és tett követ.