Dóczi Székely Gábor: TAVASZI ÁLDOZAT

Miért jajong a jobb? Ha győzni rest, veszít.
Magánvaló e föld, e nép, de léte szít!
Övé a múlt, s jövő?  Gagyog, s ragyogva vár.
Ma már e kerge szín is újra kártyavár!

A bérc, a szent: a vég. Fajunk alább alél.
A szív: ha szárny s ha fönn, előbb honára kél.
Ki süllyed és ki sír? Világ: te béke-nincs!
A könny szemünkbe ült. Hová, ha nincs kilincs.

   E tájat ajzta túl, ki rajta átvonult.
Soká fogott a zár, s a békejobb szorult.
Magunk közül ki küzd: az égi áldomás!
A pályadíj: az út. Jövődbe nézve láss!

Barátot ölts fel itt, s felejtsd el azt az ént.
Csak úgy lehetsz tovább, ha kérsz tavaszt - közénk.
A tél, az ősz, a nyár: diderg, borong, csapong.
A négyben egy maradt: rügyezd, szeresd a hont!

Ha rendül, ím, a föld, hazádnak ingyen égj!
Amint szövétnek ég. S igaztalant ne tégy!
A kő ma vétkes út. Kenyérrel: élhető.
S e fegyverünk elég: ha lopva béke jő.