Ernst Ferenc: Nem minden áron megfelelni...

Elém állt, a halál hátú Isten,
vállán a heg voltam, majd
gennyet okádó vulkán lettem, hogy szemébe hamut hintsen
hűs lehelletem.

Repkedtek és fészket raktak
madárszárnyú szép szavak,
most fészkeinkben semmiből kelt
kakukkifjak játszanak.

Tavaszt vártunk, homlokunkon
érezve a tél fagyos leheletét,
tavaszt vártunk, új virágzást,
s közben minden szavunk elvetélt.

Repkedtek és fészket raktak
madárszárnyú szép szavak,
most fészkeinkben semmiből kelt
kakukkifjak játszanak.

Csak gyűlnek, egyre gyűlnek
a magágykiadások,
*B*irodalmi megfelelés,
csak legyen, mert lenni kell,
kit érdekel, mit gondolnak mások.

Repkedtek és fészket raktak
madárszárnyú szép szavak,
most fészkeinkben semmiből kelt
kakukkifjak játszanak.

Elém állt.
Hátán a halállal Isten.
Hellyel kínált, a jobbján.
Nem fogadtam el.
Nem kell, hogy érte
a világ keresztre feszítsen.

MERT

Repkedtek és fészket raktak
madárszárnyú szép szavak,
most fészkeinkben semmiből kelt
kakukkifjak játszanak.