Gaál Áron: Szálloda a szerelemhez
és a metró
és a kocsi belseje
és kis címletekben pillanatok
e pillanatban
csíkos inget viselek
és barna cipőt, negyvenketteset
és szalmakalapot
és a megálló
és a peron
a csapóajtó magától bezárul
és csak akkor nyílik ki amikor
az alagút végtelenségébe
száguld tovább a szerelvény
és elhagyja az állomást
és a piactér
és az a ház
„szeretnék kérem egy hétre egy szobát
hat napra
öt napra
négy napra
egy napra
és az ágyra egy pongyolát
és szeretnék egy lányt a pongyolába
és egy hátsólépcsőt, hogy más ne lássa
egy nagyon hajlékony
egy nagyon kecses
egy nagyon merész
egy nagyon ügyes lányt szeretnék”
aki azt mondja:
„meleg van,
nagyon meleg van
fullasztó hőség van
a levegő se mozdul
a mai estén”
mire én azt mondom:
„felhős az ég
csípnek a legyek
zivatar készül
hamarosan esni fog
felhúzhatom az ablakot
vagy zavarja talán?”
mutassa meg kérem a szobát
és mutassa meg a lányt aki azt mondja:
„Ó, visszahozta a fehérneműmet?”
mire én azt mondom:
„Szeretnék megfürödni Vivien
kérem készítsen nekem
egy langyos fürdőt”
mutassa meg kérem a lányt
és mutassa meg a mosolyát
azt a mosolyt amivel azt mondja: „tenger”
azt a mosolyt amivel azt mondja:
„már látni a földet”
azt a mosolyt amivel azt mondja:
„mindjárt megérkezünk”.
Párizs