Pápay Eszter: Értem egészen

Hiába, látod:
csak másban moshattam meg arcomat.
Benned, ki testvérként tűrted
hogy lázas eszmékbe oltott alkonyat
s piruló hajnal hajába fonjalak;
a sorssal várandósan,
csönd-sóvár csillagok alatt
éjből szűrt habok közt hajózva
bátyámként szólítottalak,
tenyerem vonalát követve,
szavak titkos tornyába bújva
önként hajolva mélységbe,
ismeretlen túlra,
poklokra hullott fátylamért
omló párkányról ugrani készen –

s te értem voltál tisztító forrás.
Értem egészen.