Varga Rudolf: AZTÁN SZÉP CSENDBEN

Azon a vasárnap
délelőttön,
mise után
a
torony árnyékában
Bertalan
Máriát
meglátta s megkívánta.
Elment
a
Mária
apjához. Megkérte
a
lány kezét.
Isten, ember előtt
feleségül vette.
Megfogantam
én.
Megszülettem.
Hemperegtem.
Felálltam.
Mentem.
Elfáradtam.
Leültem.
Azóta ücsörgök.
Nem találom sehol
a
lényeget.
Vakaródzom.
Úgy
teszek, mintha
lenne
még
valami tervem.
Aztán
szép csendben
megdöglök.
De
magamat becsapni,
felejteni,
bűnbocsánatot kérni,
megváltást remélni
már
se erőm, se kedvem.