Kisjókai Erzsébet: Havasi béke
Más itt a csend, mint lenn, a völgyben,
hol alvó város szendereg
s zárt ablak rejt fojtott sikolyt,
átkot s hol csók és könny pereg.
Itt nincs titok, mert tárt karokkal
tekint az erdő égre fel,
hólepte bérc ormára csepp
felleg könnyű fátylat lehel.
Szikla nem néz sziklát irigyen,
nincs fa, mely fát pusztítni kész,
ezer gyökér fonódik egybe:
sok láncba-font testvéri kéz.
Várakozóbb, mélyebb a csend itt,
a holdnak angyalarca van,
áhítat leng a hegytetőn,
hol Isten lépked hangtalan.