Czipott György: Entrópia

lehetlen határ határán
mindenség vajúdik reszket
bőrébe mar léte árán
újhodó égtájkeresztet

nem állandó s nem változik
szép meghasonlása rendszer
végetlenszámú egy amik
megtermik sok százezerszer

magából van eredően
temetés és örökre nász
összekuszált nincsidőben

– – –

esélyed létedbe adva
hisz mindig vegyülsz és kiválsz
így hasonlíthatsz magadra