Nagy Horváth Ilona: Nagy és hideg szél van

Szenzor kattan,
fejemre hétköznapi glóriát lobbant a
kigyúló lámpafény.
Nem soká indulok,
a sovány fű között,
túl az udvar göröngyös betonszőnyegén
sötét foltokba húzódva vár a félelem.
Menni kell.
Nagy és hideg szél van.
Isten söpör,
szent járdája a mindenségbe lóg,
én idelenn bámullak,
- szép elevenséged -
szótlanul nyelem a port.
Még épp látlak, most máshoz beszélsz, vándorló tekinteted
hozzám érve szórakozottan
szerelemkékbe von,
magamban viszontszeretlek.
Mélységesen,
s szorongva várlak,
távoli csillagomon.
Odafenn lehullott imákat görget a mennyei cirok,
rosszul megfogalmazott földi részletek surrogó halma kavarog
a fenséges boka körül.
A mindenható sóhajtva horpadt vödrébe húzza,
s mikor idelenn a szél elül,
ő pattogó tüze mellett kiválogatja gazdátlan szavaink.

szozattv


szozat a tiszta hang 
szozat a tiszta hang szozat a tiszta hang
 Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf