Végh Attila dr.: Nyitva hagytad…

Az ajtót nyitva hagytad jó Apám!
Elmentél, bár ezernyi dolog van.
A fenyőfa még a padláson,
kisebb ugyan, mint gyermekkoromban,
mégis minden Karácsony este
hálát adtunk, mert teljes a család.
Mennyből az Angyal szólt a sarokban,
illattá vált a megkezdett kalács.
Nézem az ajtót. Mindjárt visszajössz majd.
Tán leszaladtál egy üveg borért.
Anyu is szólt: - Hol késel, Apjuk!
Rég elmentél és az ég is sötét….
Az ajtót nyitva hagytad jó Apám…
álmodból a Föntiek hívtak.
Szót fogadtál, maradhattál volna…
lelked nyomdokán krizantémok nyílnak..
Majd láttam azt is, ahogy erőd már nincsen.
Tekintetem kísért a balkonon.
Pár napja, hogy megköszöntél mindent
- nem értettem.
Mert hálával csakis én tartozom.