Doktor Virág: Közel
Leszállt a köd.
Ereinkben lassan lüktet
a november.
Szürke és fehér,
piszkosszürke csönd,
némuló napok
rejtett kézjelekkel.
Jajongó
ködös bizonytalanság
lengi léptünk,
késünk élén
dermedt a vaj.
Tudjuk, másképp
volt tavaly.
Lombokon hintázó levelek
keresik a végső nyughelyet.
Ezer meg ezer
retesszel zárul
az öntudat.
Gondolatainkban
fuldokol
a mozdulat.
Most dér, légüres tér,
súlytalan állapot.
Telünk közel.
Már az előszobában
topog.