Szenyán Zoltán: egyszer

kétszer kettő néha öt,
nép, saját arcába köpött,
vagy itt, itt mindenki lökött;
nyakunkon ragadt hatalom,
hozzá tartozó bűzös alom,
gúnyosan fel..., felröhög,
tapsol, villámháborút indít ,
mint hidegvérű gyilkos,
hátulról döf,
döf,
döf...
vértől lucskos a hajnali rakpart,
aki megmaradt, aki még itt maradt
ma még a hatalommal tart, egyszer,
egyszer elmúlik minden vihar,
szél búcsúzóul port kavar,
majd felragyog a Nap,
- egyszer.