Szabó Lajos: esik

egy bögre forró teát szorongatsz
nézem ahogy hosszú ujjaid
a porcelánra festett mintákon pihennek
lila virágok
aprók ibolyák
kopott zöld levelekkel

egy bögre forró teát szorongatsz
odakint napok óta megállás nélkül esik
a falak átnedvesedtek
a csatorna tele megdagadt mohával
holnap már penész foltok jelennek meg
a plafon egy virágoskert lesz
lehet hogy Jézus képe is kirajzolódik halványan
valahol valamelyik sarokban
ha nem lesz megváltás majd lefényképezem

egy bögre forró teát szorongatsz
állok a konyha ablaka előtt és nézem
ahogy egy szürke patkány
a kikészített szemetet dézsmálja az udvaron
óvatos de néha megfeledkezik magáról... kockáztat
egy parkoló autó alá oson a zsákmánnyal aztán vissza
percekig figyelem a monoton bojler zúgásban
ahogy szembe jön a halál