Környei Elek: Szilveszteri kiáltás 1943-ban
Az elborult népek tisztultabb vágyait:
költők lázálmait kiáltja szó ma itt.
Az Éjben hívom a halottan
bátrabbakat! Ez ájult korban
csak ők virrasztanak,
s csillagként izzanak
a Lelkiismeret helyett,
mely, mint pusztába elvetett
szó egykor, úgy tűnt el a Földön
nagy messzeségbe fúlva. S öltsön
mindnyájunkba ma újra testet
az Istenember – e bús este –,
ki a költők költője volt!
Mert vigasz nélkül szembe holt
testvéreinkkel mint tekinthetünk?
És tört szívűek mily sokan lettünk!
A költőket idézem,
egyként hívom ma néven
a holtan is élőket és az élve
most dalt nem ismerőket. Zengje Éjbe
még egyszer ének itt
az örök emberit!